A méhek szaporítása és tenyésztése II.

Nyomtatás
Megjelent: 2013. február 28 Találatok: 138

A nemek meghatározásának különösen jelentős mechanizmusa három olyan működési szintet foglal magában, mely meghatározza, hogy a petéből munkásméh, anya vagy here fejlődjön ki. A méhek azok, melyek ellenőrzik a nemi megkülönböztetés minden fokozatát és ez az ellenőrzés életének egy adott pillanatában közvetlenül a méhcsalád szükségleteiből adódik. Habár a szabályozási szintek egymással kölcsönös összefüggésben vannak, megkülönböztethetünk:

 1 .Öröklődés előtti szintet - ez a peték lerakását megelőző szakasz, és a petézésre szánt sejtek előkészítésére vonatkozik. Az utódok nemét illetően a sejtek mérete döntő szerepű. Bebizonyosodott, hogy az anya nem saját akarata szerint, hanem a munkásméh-sejtbe petézés közben összepréselődve, nyitja ki magtarisznyáját. A préselődés az anya potrohának körkörös alakja miatt következik be, mellyel a lerakott pete fölé kis mennyiségű ondót bocsát ki a női nemi szerv megjelenése folytán. A bölcső, melyben a diploid nőstény szervezet kifejlődik, a lép legnagyobb sejtje. Petézésre való tekintettel, a méhek ennek is az alsó részét a munkásméh-sejt átmérőjével azonosra szűkítik. A heresejt átmérője nagyobb, az ebbe rakott peték nincsenek megtermékenyítve.

2. Öröklődési szint.  Megértéséhez tisztáznunk kell néhány dolgot. A méhek diploid állapota 2 n = 32 kromozómát tartalmaz, míg a haploid állapotuk n= 16 kromozómát (vagyis egy genomot, sok állatfajtánál a nemek meghatározására szakosított kromozómák találhatók, a méhek esetében nem beszélhetünk erről. Ilyen esetben a népességben számos allal gén található egy bizonyos kromozómán, a nemi locuson (x-szel jelöljük), a sorozat neveit innen kapta: Xa, Xb, Xe, Xd, ... Xn. A nőstények (anyák és munkásméhek) mindig heterozigoták, a különböző alakokból kettőt tartalmaznak (Xa/Xb). A hímek öröklődési tarsolya a zigotoknak csak a felét tartalmazza, hemizi goták (Xa, Xb, stb.). A homozigotákból (Xa, Xa; Xb, Xb; stb.) szintén hímek keletkeznek, de ezek csak kísérleti feltételek között életképesek (diploid herék), máskülönben a méhcsalád méhei abnormális egyedeknek tartják és felfalják. 

Tehát a méhek öröklődési módját tekintve, állíthatjuk, hogy az életben maradást és alkalmazkodást éppen a heterozigota állapot biztosítja. Ennek következményeként megemlíthetjük a túlzott rokonvérűség folytán fokozódik a méhek elpusztulási aránya. Ezért, a tiszta vonalak nyerése érdekében használt rokonvérűsítési módszert hibridek előállításával kell ésszerűen felváltanunk, ha életképes, -ellenálló és termékeny utódokat akarunk nyerni. A munkásméhek által megsemmisített herefiasítás aránya a tenyésztőnek jelzi a méhcsalád rokonvérűsödésének fokát, mely a méhcsaládban az úgynevezett "foltos fiasítás"-ban nyilvánul meg (az üres sejt a diploid herék álcáinak felfalásából ered). Következtetésként, az öröklődési szint az egyedek későbbi alakulásában a nemek szétválasztását jelzi; a petékben levő öröklődési tájékoztatás szerint, ekkor alakulnak ki a nemek. E tényből arra következtethetünk, hogy az előzetes és utólagos beavatkozások ellenére a nemek öröklődési szabályozásában és a különböző nemekkel rendelkező összes szervezeteknél az öröklődés pillanata meghatározott. A munkásméhek szabályozhatják a kikelenelő bizonyos nemű egyedek számát, de egyáltalán nem avatkozhatnak be közvetlenül a méheknél sajátosan, de döntő módon megnyilvánuló öröklődési tájékoztatásba.

3. Az öröklődést követő szint - az anya petézése után a dajkaméhek szabályozó beavatkozását jelenti. A herék esetében "vagy elfogadják vagy nem", tehát vagy etetik vagy elpusztítják a fiasítást. Bonyolultabb a dajka méhek beavatkozása a különbözőképpen etetett álcák fejlődésének harmadik napjától. Így az anya-álcák továbbra is csak méhpempőt kapnak. A fehérjedús táplálék hatására kifejlődik petefészkük, hasuk meghosszabbodik, a tenyésztéshez alkalmas nőstény alakul belőlük. A méhpempős mézzel etetett  munkásméh álcák petefészke nem fejlődik ki, meddő méhekké válnak. A meddő állapot azonban bizonyos telek között, az álanyás család megváltozik, a fiatal munkás közül egyeseknek kifejlődik a petefészke és petéző méhekké válnak. Mivel azonban párzásra képtelenek, csak még nem termékenyített petéket raknak le, melyekből nemileg normális herék fejlődnek. 

Az álca fejlődése során az öröklődés mechanizmusa nagyon finoman és pontosan működik a kifejlett méheknél különböző típusú szövetek és bizonyos funkciókra alkalmas szervek kialakulásához vezet. A pete fokozatosan oszlik és minden megoszlásnál olyan új sejtnemzedék jelenik meg, mely ugyanazon információkkal rendelkezik. Attól függetlenül, hogy milyen típusú sejtről van szó (gyomor, izomzat, idegzet, stb.) az öröklődési tájékoztatás tehát teljes és azzal a petével azonos, melyből származik. Azonban ebből a teljes tájékoztatásból minden megkülönböztetett sejt csak egy kis részt teljesít, éspedig azt, melyre szakosított. 

Öröklődési és feromonak által szabályozott folyamat az, hogy az egyedeknél megnyilvánultan vagy meg nem nyilvánultan bizonyos képességek (tulajdonság és viselkedés) léteznek. Az öröklődési szabályozás megvalósításában (ARN, ADN) a fehérjék takarják azokat az övezeteket, melyeket nem kell "leolvasni", kiválasztva, csak azokat hagyják szabadon, melyek egy üzenetet tartalmaznak. Ennek a nagyon érzékeny rendszemek a következtében változatos típusú és szerepű sejtek keletkeznek. 

E rövid ismertetőből egyetlen következtetés adódik: csupán az alrendszert (a méhek testének sejtjei) és a biológiai felrendszert (méhcsaládot) kormányozó törvények helyes értelmezésével alkothatunk helyes képet a méhek tenyésztéséről és értelmezhetjük helyesen a szaporodás jelenségét.

IWIWSatartlapFacebookGoogle bookmarkTwitterLinkter.huUrlGuru.huvipstart.huMyspace bookmarkDiggBlogter.huMyspace bookmarkDel.icio.usJP-Bookmark

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Blog

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Blog RSS

Oldaltérkép